A zeneszerző gyermekkorának meghatározó élménye a cigány muzsikusokkal való találkozás volt. Ezek a muzsikusok vándorcigányok voltak, hivatásos cigányzenekarokat, amelyek az éttermekben és fogadókban játszottak, valószínűleg Bécsben és Pesten hallott először.
Ugyanakkor cigányzeneként Liszt valami olyasmivel találkozott, ami ugyan sok forrásból táplálkozott, mégis kiforrott önálló minőségként mutatkozott. Midőn 1839-40 telén az ünnepelt vándormuzsikus világjáró útját megszakítva hazatért Magyarországra, megdöbbenve tapasztalta, hogy az ország tele van kiváló cigány muzsikusokkal, akik bár a kottát sem ismerik, olyan tűzzel és mesterségbeli tudással játszanak, ami a mestereknek is dicséretére válna. Mindenütt virtuózokba botlott, akik mind egy egységesnek mutatkozó zenei világot szólaltattak meg, elbűvölve, elandalítva, feltüzelve hallgatóikat.
Aki az elméletet gyakorlatba ültette át
- ELMÉLET...1859-ban jelent meg Liszt könyve A cigányok és zenéjük Magyarországon címmel francia nyelven. A könyv zenei fejtegetések mellett mélyreható kultúrtörténeti és szociológiai információkat tartalmaz, amelyek főként Wittgenstein hercegnőtől származnak.
- GYAKORLAT…A magyar népzene tudományos feldolgozásának korszakában mint magától értetődő, logikus tényt kell tudomásul vennünk, hogy Liszt magyar rapszódiái nem a valódi magyar népdalkincsből vették témáikat, hanem részben a cigányok magyarnak vagy magyarosnak vélt zenei anyagát dolgozták fel, részben a népies műdalok cigánymuzsikusok által megszólaltatott változatait. Ez a körülmény mit sem von le e darabok művészi értékéből, és nem halványítja el annak a figyelemnek hatalmas jelentőségét, amelyet a „hírhedett zenésze a világnak” e kompozícióival Magyarország iránt felkeltett. 1840-47 között 17 zongoradarabot adott ki Liszt Magyar Dalok illetve Magyar Rhapsodiák címmel, további hármat pedig Ungarische Nationalmelodien címmel. E darabjaiban a cigányzenekarok jellegzetes hangszereit – hegedű, klarinét, cimbalom – idézte fel zongorán. (A 20-as sorszámot viselő, ún. Román rapszódia, amely Liszt 1846–47-ben tett romániai utazásának benyomásait örökíti meg, 1936-ban került kiadásra.)